2007. december 31.
Elso hirek Galapagosrol
Ma delelott erkeztunk meg Galapagosra, kb egy ora 40 perces repuloutat kovetoen. Az ido kituno, napkozben kb 28 fok van es erosen sut a nap - ami nem csoda, hiszen nagyon kozel vagyunk az egyenlitohoz. A kovetkezo nehany napot Santa Cruz szigeten fogjuk tolteni, amely a szigetek kozott a legnepesebb. Ebedet (nekem tovabbra is csirkeleves a menu) es csendespihenot kovetoen elneztunk egy kicsit a strandra, ahol az elso kep keszult. A strandra vizitaxival mentunk, utkozben talalkoztunk a masodik kepek piheno fokaval, tarsa eppen a vizben furdott. A harmadik kep pedig egy jokepu buganviliafat abrazol. Most este pedig Tour de Galapagost bicikliverseny volt (bocs Viktor, hogy nem szoltam idoben), viszont sajnos nem erkeztunk idoben ahhoz, hogy reszt vehessek, ezert maradt a szurkolas.
2007. december 30.
Egyházi esküvőről gyorsjelentés
Kedves blogolvasók, örömmel tudósítjuk a rokonokat és barátokat, hogy immár egyházilag is férj és feleség vagyunk. Tegnap este 9-kor került sor a ceremóniára Limában a Capilla del Buen Remedio templomban, Marcelo atya közreműködésével. Már korábban, délután 5-kor útra keltünk (Katy gyönyőrű volt, ahogy a mellékelt képekből is látszik) a fotózáshoz egy 1929-es évjáratú fekete Ford T-modell társaságában indultunk a limai tengerpartra. A part menti úton jónéhányan leálltak nézni a fotósorozatot, beleértve a helyi rendőrség romantikusabb tagjait is... Ezt követően hazamentünk, bár nem túl nagy átlagsebességgel, ugyanis az autómatuzsálem nem bírta túl jól az emelkedőket és többször leállt.
Otthon a rokonság már várt minket. Itt is készült néhány studiókép, családtagokkal különböző felállásban, majd a templomot vettük útba. A mise nagyon bensőséges volt, egyrészt mert itt az emberek inkább a lakodalomba mennek és nem a templomi esküvőre, másrészt pedig Marcelo atya (aki történetesen máltai származású és 26 éve él Peruban) nagyon személyre szólóan beszélt hozzánk és a násznépnek. Mivel még néhány papírmunka továbbra is elvégzetlen, a mise után maradtunk néhány formanyomtatvány kitöltésére. Úgy látszik ez egy interkontinetális esküvő esetén már csak így marad...
Után ismét hazamentünk, újabb fotók és videók, majd kb. 11 felé érkeztünk meg az étterembe. Bár Peru latin ország, azért itt sincsenek hozzászokva ilyen késő kezdésű lakodalmakhoz, ráadásula konyha éjfélkor zárt. Az ételre és a kiszolgálásra nem lehetett panasz: még én is megkaptam külön bejáratú diétás menüben (főtt krumpli és főtt csirke). Utána jött a csokordobás majd a tánc. Mivel mindketten eléggé ki voltunk fáradva közel 3 hét intenzív készülődéstől, továbbá én továbbra sem vagyok egészségileg 100%-os, olyan f3 felé hazaindultunk. A násznép dicséretesen mulatott még további kb. egy órát.
Sajnos nem nagyon tudtunk pihenni, ugyanis 4 óra alvás után kelés, bőröndöket becsomagolni és indulás a reptérre. Jelenleg Ecuadorból írok, egy Guayaquil nevű városból, innen holnap reggel 9-es géppel indulunk Galapagosra. Dióhéjban ennyi, természetesen ahogy megvannak a hivatalos képek/videó, a részleteket is jobban be fogjuk tudni mutatni.
Mindenkit ölelünk/csókolunk, remélhetőleg Galapagosról hamarosan tudunk jelentkezni. Ami pedig az esküvőzést illeti, lehet készülni: a következő állomás Budapest.
Otthon a rokonság már várt minket. Itt is készült néhány studiókép, családtagokkal különböző felállásban, majd a templomot vettük útba. A mise nagyon bensőséges volt, egyrészt mert itt az emberek inkább a lakodalomba mennek és nem a templomi esküvőre, másrészt pedig Marcelo atya (aki történetesen máltai származású és 26 éve él Peruban) nagyon személyre szólóan beszélt hozzánk és a násznépnek. Mivel még néhány papírmunka továbbra is elvégzetlen, a mise után maradtunk néhány formanyomtatvány kitöltésére. Úgy látszik ez egy interkontinetális esküvő esetén már csak így marad...
Után ismét hazamentünk, újabb fotók és videók, majd kb. 11 felé érkeztünk meg az étterembe. Bár Peru latin ország, azért itt sincsenek hozzászokva ilyen késő kezdésű lakodalmakhoz, ráadásula konyha éjfélkor zárt. Az ételre és a kiszolgálásra nem lehetett panasz: még én is megkaptam külön bejáratú diétás menüben (főtt krumpli és főtt csirke). Utána jött a csokordobás majd a tánc. Mivel mindketten eléggé ki voltunk fáradva közel 3 hét intenzív készülődéstől, továbbá én továbbra sem vagyok egészségileg 100%-os, olyan f3 felé hazaindultunk. A násznép dicséretesen mulatott még további kb. egy órát.
Sajnos nem nagyon tudtunk pihenni, ugyanis 4 óra alvás után kelés, bőröndöket becsomagolni és indulás a reptérre. Jelenleg Ecuadorból írok, egy Guayaquil nevű városból, innen holnap reggel 9-es géppel indulunk Galapagosra. Dióhéjban ennyi, természetesen ahogy megvannak a hivatalos képek/videó, a részleteket is jobban be fogjuk tudni mutatni.
Mindenkit ölelünk/csókolunk, remélhetőleg Galapagosról hamarosan tudunk jelentkezni. Ami pedig az esküvőzést illeti, lehet készülni: a következő állomás Budapest.
2007. december 26.
Így ünnepelnek itt
Nalunk tegnap megvolt az unnepseg a nagymamanal (lehettunk vagy 25-en). Este f8-as misere mentunk, a templom itt is tele volt - egy nagyobb erdekesseg volt, hogy a mise vegen a pap megaldotta a kis Jezus szobrokat, amiket a csaladok az otthoni betlehemekbe helyeznek el. A mise utan 11-kor volt a vacsora: most 2 pulykat keszitettek el, plusz volt majonezes sargarepas-ceklas-borsos salata, krumpli, valami vorosboros szosz meg almamartas. Vegulis mindenbol ettem egy kicsit, csak hogy megkostoljam, de a dietazasra valo tekintettel osszessegeben csak repat, ceklat, krumplit meg pulykahust ettem. Utana az unnepseg sokkal inkabb hasonlitott az ujevre nalunk, mint karacsonykor: ejfelkor elkezdodott a petardazas-tuzijatekozas es mindenki mindenkinek boldog karacsonyt kivant. Olyan 1 fele mar kezdtem elegge elfaradni, viszont taxit nem lehetett szerezni, igy vegulis az egyik unokatestver hazafuvarozott minket, kb 2-re ertunk haza.
25-en reggelire ettunk panettone-t forro csokival (en csak vizzel kertem, de ugy nem az igazi), plusz felbontottuk a ket bejglit is. Meg kozben hallgattam az olasz TV-t, ahol az assisi Szt Ferenc templombol kozvetitettek a karacsonyi hangversenyt, ettol egesz karacsonyi hangulatom kerekedett. Utana kineztunk a strandra Katy mamajaval es a gyerekekkel.
A karacsonyi kepeket bal oldalt lehet megnezni, ezt a videot pedig karacsonyi udvozletkent kuldom az egesz csaladnak es minden szorgos blog olvasonak.
25-en reggelire ettunk panettone-t forro csokival (en csak vizzel kertem, de ugy nem az igazi), plusz felbontottuk a ket bejglit is. Meg kozben hallgattam az olasz TV-t, ahol az assisi Szt Ferenc templombol kozvetitettek a karacsonyi hangversenyt, ettol egesz karacsonyi hangulatom kerekedett. Utana kineztunk a strandra Katy mamajaval es a gyerekekkel.
A karacsonyi kepeket bal oldalt lehet megnezni, ezt a videot pedig karacsonyi udvozletkent kuldom az egesz csaladnak es minden szorgos blog olvasonak.
2007. december 24.
Karácsonyi üdvözlet a betegszobából
Az inka influenza két héten belül másodszor sújtott le - és ebben az évben már harmadszorra - ezennel nagyobb sikerrel mint másfél héttel ezelőtt. Immár második napja nyomom az ágyat, lázzal és jelentősebb hasmenéssel, bár szerencsére a helyzet javulóban van. Viszont úgy néz ki, hogy mára Katy-t is elérte a végzet. Szóval a karácsonyi kajálásból valószínűleg semmi sem lesz, marad a tea, főtt krumpli és kétszersült. A bejglivel még egyenlőre nem tudom mi lesz...
Röviden az itteni karácsonyi hagyományokról: a vallálsosabbak este 8-9 felé mennek misére - itteni nevén "kakasmise", mivel Jézus születését először egy kakas kürtölte hírré. Ezután mindenki hazamegy, ajándékbontás, petárdázás és éjfélkor vacsora. Itt Limában a karácsonyi menü pulykából áll, almapüré, utána forró csoki és panettone. Következő napra persze mindenki alaposan kialudja magát, kivéve a gyerekeket, akik kimennek az utcára, hogy újonnan kapott játékaikkal felvágjanak a szomszéd gyerekeknek.
Összességében az elmondható, hogy az itteni karácsonyi őrület azért nem közelíti meg az otthonit, bár kisebbfajta bevásárlási őrület azért itt is akad. Viszont ajándékozás tekintetében nem mindenki ad mindenkinek, általában csak a gyerekek kapnak ajándékot - ők is csak egyet. Plusz 26-a már munkanap, így nem lehet annyira belefelejtkezni az ünneplésbe. Persze az sem segít, hogy itt most kezdődik a nyár - hiába van eléggé barátságos, 20 fok körüli hőmérséklet, a karácsony hideg nélkül nem az igazi.
Most megyek gyógyulni, addig is mindenkinek Boldog és Békés Karácsonyt kívánunk egy Charlie Brown klasszikussal
Röviden az itteni karácsonyi hagyományokról: a vallálsosabbak este 8-9 felé mennek misére - itteni nevén "kakasmise", mivel Jézus születését először egy kakas kürtölte hírré. Ezután mindenki hazamegy, ajándékbontás, petárdázás és éjfélkor vacsora. Itt Limában a karácsonyi menü pulykából áll, almapüré, utána forró csoki és panettone. Következő napra persze mindenki alaposan kialudja magát, kivéve a gyerekeket, akik kimennek az utcára, hogy újonnan kapott játékaikkal felvágjanak a szomszéd gyerekeknek.
Összességében az elmondható, hogy az itteni karácsonyi őrület azért nem közelíti meg az otthonit, bár kisebbfajta bevásárlási őrület azért itt is akad. Viszont ajándékozás tekintetében nem mindenki ad mindenkinek, általában csak a gyerekek kapnak ajándékot - ők is csak egyet. Plusz 26-a már munkanap, így nem lehet annyira belefelejtkezni az ünneplésbe. Persze az sem segít, hogy itt most kezdődik a nyár - hiába van eléggé barátságos, 20 fok körüli hőmérséklet, a karácsony hideg nélkül nem az igazi.
Most megyek gyógyulni, addig is mindenkinek Boldog és Békés Karácsonyt kívánunk egy Charlie Brown klasszikussal
2007. december 14.
Aktuális hírek - Katy megtalálta a ruháját
Naszóval kedden tengerimalac nem volt, ennek ellenére sikerült beszereznem egy egynapos gyomorrontást. Mivel kezdek egész rutinos játékos lenni az itteni gyomorrontások terén (érdekes, ez külhonban máshol nem szokott kísérteni engem), a szerdai napot magam kúrálásával töltöttem: egész nap a házban, leginkább az ágyban, kétszersülttel és teával felszerelkezve. Azért Katy mamájának köszönhetően csirkehúslevest is ettem, ami erőt adott a felépüléshez.
A mai (szerdai) napot ismét egész hatékonyan töltöttük el, de a nap fő híre az, hogy Katy megtalálta álmai ruháját és egy hét múlva el fog készülni. Én természetesen nem láttam semmit, csak a boltig kísértem el, majd két óra erejéig az újságaimba temetkezve vártam rá a bevásárlóközpontban. A napi és heti sajtót egész behatóan sikerült tanulmányoznom, mire megszületett az örömteli hír - az esküvő talán legfontosabb kellékét sikerült elintézni. Remélem a próbák sikeresek lesznek és tényleg az a ruha fog megszületni, amit Katy szeretett volna. Mindenesetre már az elismerésre méltó, hogy kb. 30%-ot le tudott alkudni a ruha árából.
Apróbb események voltak még, hogy szombatra el fognak készülni a meghívók, majdnem teljes a meghívottak névsora, én túl vagyok az első ruhapróbán, valamint a nászúthoz csak a szállodai foglalások hiányoznak.
A fotósokkal/videósokkal még szenvedünk kicsit, mert vagy túl sokat kérnek vagy a munkájuk nem túl profi, de leginkább mindkettő. Na talán majd holnap. Ezen kívül csak "apróbb" dolgok maradnak a tennivalók listáján: virágos, autó, zene.
Miközben estefelé az egyik fotóstól zötyögtünk hazafelé a buszon, Katy harmadfokú unokatestvérével akadtunk össze - úgy látszik ilyenek még egy 8 milliós nagyvárosban is megtörténnek. Szóval ezek után nem lehet kihagyni, hogy ne hívjuk meg őt is az esküvőre. Hogy a 60 meghívott listáját hogyan fogjuk optimalizálni még nem egészen látom, de szombatig, a meghívók kiosztásáig még van időnk.
A mai (szerdai) napot ismét egész hatékonyan töltöttük el, de a nap fő híre az, hogy Katy megtalálta álmai ruháját és egy hét múlva el fog készülni. Én természetesen nem láttam semmit, csak a boltig kísértem el, majd két óra erejéig az újságaimba temetkezve vártam rá a bevásárlóközpontban. A napi és heti sajtót egész behatóan sikerült tanulmányoznom, mire megszületett az örömteli hír - az esküvő talán legfontosabb kellékét sikerült elintézni. Remélem a próbák sikeresek lesznek és tényleg az a ruha fog megszületni, amit Katy szeretett volna. Mindenesetre már az elismerésre méltó, hogy kb. 30%-ot le tudott alkudni a ruha árából.
Apróbb események voltak még, hogy szombatra el fognak készülni a meghívók, majdnem teljes a meghívottak névsora, én túl vagyok az első ruhapróbán, valamint a nászúthoz csak a szállodai foglalások hiányoznak.
A fotósokkal/videósokkal még szenvedünk kicsit, mert vagy túl sokat kérnek vagy a munkájuk nem túl profi, de leginkább mindkettő. Na talán majd holnap. Ezen kívül csak "apróbb" dolgok maradnak a tennivalók listáján: virágos, autó, zene.
Miközben estefelé az egyik fotóstól zötyögtünk hazafelé a buszon, Katy harmadfokú unokatestvérével akadtunk össze - úgy látszik ilyenek még egy 8 milliós nagyvárosban is megtörténnek. Szóval ezek után nem lehet kihagyni, hogy ne hívjuk meg őt is az esküvőre. Hogy a 60 meghívott listáját hogyan fogjuk optimalizálni még nem egészen látom, de szombatig, a meghívók kiosztásáig még van időnk.
2007. december 10.
Lima jelentkezik
Örömmel jelentem, hogy tegnap rendben megérkeztünk limai idő szerint du. n6-kor. Az út teljesen sima volt, bár kicsit döcögősen indult Budapesten, mikor kiderült, hogy kb. 10 kg súlyfölösleggel akarunk felszállni. Mindenesetre miután egy nagyobb dobozt (tartalma többek között a karácsony elmaradhatatlan kellékei, melyek Peruból sem hiányozhatnak: gyümölcskenyér és mákos, diós bejgli) kiszedtünk a bőröndből és kézben vittük magunkkal, eltekintettek a túlsúlydíjtól. Ennek ára mindössze az volt, hogy a sok ránk aggatott csomagtól kicsit karácsonyfának néztünk ki az út alatt.
Limában a fél család várt minket a reptéren: Katy papája, mindhárom testvére, nagymama és két nagynéni. Két órával a gép landolása után már otthon is voltunk, ahol Katy mamája már várt minket. Kiosztottuk az ajándékok nagy részét, ami elég rendhagyó volt, de a kulturális különbségekről sokat elárul: tök- és napraforgómag, Dilmah tea, Milka csoki, kapribogyó és szardella. Azért vitténk néhány hagyományosabb dolgot is, mint pl. szaloncukor, pirospaprika, Tokaji Aszú. Ezen utóbbit Katy szüleinek pohárköszöntője után egyből le is küldte a 10 fős társaság - a bor nagy sikert aratott. Végül egy tortával zártuk az összejövetelt, melyen egy kedves felirat is szerepelt számunkra, ráadásul az én nevemet sem írták el! Még egy kicsit Gonzalo, Katy papája az unokák jövetelének időzítése felől érdeklődött, lezártuk a 30 órás napot és 10-kor takarodót fújtunk. Az új időre átállás úgy tűnik rendben megy: itteni idő szerint 6-kor keltünk fel és nyakunkba szedjük a várost: csak az esküvővel kapcsolatban kb. 20 elintézendő dolog vár ránk a következő két hétre.
Végezetül még annyi, hogy Katy nagymamájának többször is kifejezte kiváncsiságomat a tengerimalacokkal kapcsolatban és lehet, hogy már holnap megnézzük őket. Természetesen sült állapotban.
Limában a fél család várt minket a reptéren: Katy papája, mindhárom testvére, nagymama és két nagynéni. Két órával a gép landolása után már otthon is voltunk, ahol Katy mamája már várt minket. Kiosztottuk az ajándékok nagy részét, ami elég rendhagyó volt, de a kulturális különbségekről sokat elárul: tök- és napraforgómag, Dilmah tea, Milka csoki, kapribogyó és szardella. Azért vitténk néhány hagyományosabb dolgot is, mint pl. szaloncukor, pirospaprika, Tokaji Aszú. Ezen utóbbit Katy szüleinek pohárköszöntője után egyből le is küldte a 10 fős társaság - a bor nagy sikert aratott. Végül egy tortával zártuk az összejövetelt, melyen egy kedves felirat is szerepelt számunkra, ráadásul az én nevemet sem írták el! Még egy kicsit Gonzalo, Katy papája az unokák jövetelének időzítése felől érdeklődött, lezártuk a 30 órás napot és 10-kor takarodót fújtunk. Az új időre átállás úgy tűnik rendben megy: itteni idő szerint 6-kor keltünk fel és nyakunkba szedjük a várost: csak az esküvővel kapcsolatban kb. 20 elintézendő dolog vár ránk a következő két hétre.
Végezetül még annyi, hogy Katy nagymamájának többször is kifejezte kiváncsiságomat a tengerimalacokkal kapcsolatban és lehet, hogy már holnap megnézzük őket. Természetesen sült állapotban.
2007. december 9.
Indulásra készen
Éjjel háromnegyed egy van és úgy néz ki mostanra sikerült mindent elintézni, de leginkább a bőröndök össztömegét a kezdeti 49 kilóról 5-6 kilóval leredukálni. Ha a fürdőszobamérleg nem csal, még így is felülről súroljuk a fejenkénti 20 kilót, de holnap reggel reméljük a legjobbakat. Most marad kb. 4 óra alvás, a gép holnap reggel 7-kor indul, Amszterdamban átszállás és limai idő szerint du. negyed 6-ra meg is érkezünk (ami ugye itthon negyed 12). A legközelebbi jelentkezésig is mindenkit üdvözlünk és küldünk egy vidám latin számot a dominikai Chichi Peralta jóvoltából. Ná puszí!
2007. december 6.
Madártávlatból
Már csak néhány nap választ el minket a vasárnapi utazástól, viszont addig is számítógéppel lehet gyakorolni a repülést - legjobban a Google Earth program segítségével. A program elindítása után a Fly To mezőbe először írjuk be a kiindulási helyet: egyszerűség kedvéért, Budapest, Hungary (majd Enter). Ha kinézelődtük magunkat Budapesetben, másoljuk be a következő koordinátákat: -12.062608, -77.073308, majd ismét Enter és néhány másodperc alatt már Limába is érkeztünk! A kép közepén látható piros tetős háztól (történetesen egy metodista templom) északra található Katy-ék családi háza.
Akik nem rendelkeznek Google Earth-vel az alábbi ábrán mindezt Google Maps segítségével is megtekinthetik:
View Larger Map
Akik nem rendelkeznek Google Earth-vel az alábbi ábrán mindezt Google Maps segítségével is megtekinthetik:
View Larger Map
2007. december 2.
1 megvolt, 2 még hátravan...
Közel 6 hónapos, időnként a bürokráciával szemben folytatott szélmalomharcnak tűnő küzdelem után jutottunk el oda, hogy 2007. november 15-én polgári házasságot kötöttünk a Belváros-Lipótvárosi Önkormányzatnál, szűk családi körben. Utána a közeli Pomo d'Oro nevű kitűnő talján intézményben tartottunk egy szolid ebédet, majd következő nap elmentünk a Bevándorlási és Állapolgársági Hivatalba beadni a vízumkérelemhez szükséges házassági anyakönyvi kivonatot, ami még meleg volt. Örömmel jelentjük, hogy a vízum azóta már el is készült és jogi akadálya sincs annak, hogy legalább a következő 5 évig együtt élhessünk... Illusztrációképpen néhány kép a jeles eseményről.
Esküvői előkészületek
A két talán legfontosabb dolog már szerencsére készen áll a limai esküvőhöz: megvan a templom, ahol esküdni fogunk, illetve hogy utána hol fogjuk tartani a bulit. Ami még hátravan, az Katy ruhája, meghívók elkészítése és kiküldése, zene, menyasszonyi autó. Ezen utóbbi megszervezése sem tűnik nagyon egyszerűnek: pl. egy oldtimer bérlése 250 USD, ami még itthoni árszínvonal mellett sem tűnik kevésnek. Alternatív megoldásként javasoltam Katy papájának közel 20 éves Toyota Starletjét vagy a képen látható jellegzetes limai taxik egyikét (a félreértés elkerülése kedvéért a sárgáról van szó, típusára nézve Daewoo Tico). A kép egyébként Lima főterén készült.
Csütörtöki sörözés
Előszöris mindenkinek nagyon köszönjük, hogy eljöttetek a csütörtöki sörözésünkre és reméljük jól éreztétek magatokat. Katyval számunkra ez volt az első alkalom, hogy barátainkat így együtt láthattuk és kezdetben kicsit nagynak tűnő terem elég szépen megtelt - összesen 25-en voltunk.
Akik nem tudtak eljönni, azoknak sem kell csüggedniük, ugyanis január végén/februárban ismét tervezünk tartani egy ilyen bulit - immár hivatalosabb keretek között és a cehhet is mi fogjuk állni ;). Addig is szeretnénk, hogy a 6-7 óra időeltolódás és a távolság ellenére az elkövetkezendő két, minden bizonnyal kalandos hónapra ezen blog segítségével velünk tartotok, melyet egyrészt közületek sokan javasolták, másrészt meg ez manapság úgyis olyan divatos...
Akik nem tudtak eljönni, azoknak sem kell csüggedniük, ugyanis január végén/februárban ismét tervezünk tartani egy ilyen bulit - immár hivatalosabb keretek között és a cehhet is mi fogjuk állni ;). Addig is szeretnénk, hogy a 6-7 óra időeltolódás és a távolság ellenére az elkövetkezendő két, minden bizonnyal kalandos hónapra ezen blog segítségével velünk tartotok, melyet egyrészt közületek sokan javasolták, másrészt meg ez manapság úgyis olyan divatos...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)