Örömmel jelentem, hogy tegnap rendben megérkeztünk limai idő szerint du. n6-kor. Az út teljesen sima volt, bár kicsit döcögősen indult Budapesten, mikor kiderült, hogy kb. 10 kg súlyfölösleggel akarunk felszállni. Mindenesetre miután egy nagyobb dobozt (tartalma többek között a karácsony elmaradhatatlan kellékei, melyek Peruból sem hiányozhatnak: gyümölcskenyér és mákos, diós bejgli) kiszedtünk a bőröndből és kézben vittük magunkkal, eltekintettek a túlsúlydíjtól. Ennek ára mindössze az volt, hogy a sok ránk aggatott csomagtól kicsit karácsonyfának néztünk ki az út alatt.
Limában a fél család várt minket a reptéren: Katy papája, mindhárom testvére, nagymama és két nagynéni. Két órával a gép landolása után már otthon is voltunk, ahol Katy mamája már várt minket. Kiosztottuk az ajándékok nagy részét, ami elég rendhagyó volt, de a kulturális különbségekről sokat elárul: tök- és napraforgómag, Dilmah tea, Milka csoki, kapribogyó és szardella. Azért vitténk néhány hagyományosabb dolgot is, mint pl. szaloncukor, pirospaprika, Tokaji Aszú. Ezen utóbbit Katy szüleinek pohárköszöntője után egyből le is küldte a 10 fős társaság - a bor nagy sikert aratott. Végül egy tortával zártuk az összejövetelt, melyen egy kedves felirat is szerepelt számunkra, ráadásul az én nevemet sem írták el! Még egy kicsit Gonzalo, Katy papája az unokák jövetelének időzítése felől érdeklődött, lezártuk a 30 órás napot és 10-kor takarodót fújtunk. Az új időre átállás úgy tűnik rendben megy: itteni idő szerint 6-kor keltünk fel és nyakunkba szedjük a várost: csak az esküvővel kapcsolatban kb. 20 elintézendő dolog vár ránk a következő két hétre.
Végezetül még annyi, hogy Katy nagymamájának többször is kifejezte kiváncsiságomat a tengerimalacokkal kapcsolatban és lehet, hogy már holnap megnézzük őket. Természetesen sült állapotban.
2007. december 10.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése