Naszóval kedden tengerimalac nem volt, ennek ellenére sikerült beszereznem egy egynapos gyomorrontást. Mivel kezdek egész rutinos játékos lenni az itteni gyomorrontások terén (érdekes, ez külhonban máshol nem szokott kísérteni engem), a szerdai napot magam kúrálásával töltöttem: egész nap a házban, leginkább az ágyban, kétszersülttel és teával felszerelkezve. Azért Katy mamájának köszönhetően csirkehúslevest is ettem, ami erőt adott a felépüléshez.
A mai (szerdai) napot ismét egész hatékonyan töltöttük el, de a nap fő híre az, hogy Katy megtalálta álmai ruháját és egy hét múlva el fog készülni. Én természetesen nem láttam semmit, csak a boltig kísértem el, majd két óra erejéig az újságaimba temetkezve vártam rá a bevásárlóközpontban. A napi és heti sajtót egész behatóan sikerült tanulmányoznom, mire megszületett az örömteli hír - az esküvő talán legfontosabb kellékét sikerült elintézni. Remélem a próbák sikeresek lesznek és tényleg az a ruha fog megszületni, amit Katy szeretett volna. Mindenesetre már az elismerésre méltó, hogy kb. 30%-ot le tudott alkudni a ruha árából.
Apróbb események voltak még, hogy szombatra el fognak készülni a meghívók, majdnem teljes a meghívottak névsora, én túl vagyok az első ruhapróbán, valamint a nászúthoz csak a szállodai foglalások hiányoznak.
A fotósokkal/videósokkal még szenvedünk kicsit, mert vagy túl sokat kérnek vagy a munkájuk nem túl profi, de leginkább mindkettő. Na talán majd holnap. Ezen kívül csak "apróbb" dolgok maradnak a tennivalók listáján: virágos, autó, zene.
Miközben estefelé az egyik fotóstól zötyögtünk hazafelé a buszon, Katy harmadfokú unokatestvérével akadtunk össze - úgy látszik ilyenek még egy 8 milliós nagyvárosban is megtörténnek. Szóval ezek után nem lehet kihagyni, hogy ne hívjuk meg őt is az esküvőre. Hogy a 60 meghívott listáját hogyan fogjuk optimalizálni még nem egészen látom, de szombatig, a meghívók kiosztásáig még van időnk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése